2010 március 17. | Szerző: panyopanni
Petőfi Sándor indult az 1848-as népképviseleti választásokon. A politikai pálya viszont nem volt neki való:
Raszkolnyikov esete a balonkabátossal
2010 január 18. | Szerző: panyopanni
Dosztojevszkij klasszikusa, a Bűn és bűnhődés a XX. században is sokakat megihletett. Többek között a Columbo krimisorozat szerzőit; a gyilkosság az első pár percben megtörténik, tudjuk jól, ki követte el a tettet, együtt nyomozunk a balonkabátos hadnaggyal… Ahogyan Porfirij vizsgálóbíró is együtt nyomoz Raszkolnyikovval. A titok pedig nem marad titok többé.
A digitalizált Róma
2009 december 10. | Szerző: panyopanni
Az ókori Róma szervezettsége minden várakozásunkat felülmúlhatja. A gyakori tűzesetek leküzdése céljából működött itt tűzoltóság, létezett állami posta, ami leginkább egy mai futárcéghez hasonlított. A rómaiak ismerték a padlófűtést, a gazdagabbak palotáiban vízöblítéses vécék üzemeltek. A módosabb rómaiak szívesen utaztak (már akkoriban léteztek útikönyvek, melyek ismertették a kedvelt úticélokat), kedvelték Egyiptomot és Görögországot. Kb. 100 ezer kilométer hosszú úthálózatot építettek ki, ezek közül leghíresebb a Rómát Capuával összekötő Via Appia volt, amely Appius konzulról kapta nevét. Boltíves viaduktjaik szakadékokat, völgyeket íveltek át. A császárság korában Róma lakóinak száma 1 millió körül mozgott.
Itt pedig álljon néhány adat. A császárkori Rómában volt:
423 szentély
11 fórum, mindegyikben megannyi igazgatási épület, vásárcsarnok, könyvtár, szökőkutak, szobrok
28 nyilvános könyvtár
2 cirkusz (legismertebb a Circus Maximus, amit folyamatosan bővítettek; a köztársaság korában 150 ezer, később 350 ezer nézőnek biztosított férőhelyet)
2 amfitheátrum (legismertebb az Amphitheatrum Flavium, hétköznapi nevén a Colosseum, befogadóképessége 90 ezer fő), ezekben zajlottak a híres-hírhedt gladiátorviadalok
3 színház
5 mesterséges tó, amelyen hajós csatákat lehetett megrendezni, a nép (és sokszor az uralkodók) nagy örömére. A leghatalmasabb “tengeri” csata Caliguláé volt, 100 hajóval és 19 ezer résztvevővel, akiknek többsége valóban meg is halt a csatában
144 nyilvános illemhely, lásd “A pénznek nincs szaga” c. bejegyzést
856 kisebb fürdő (a rómaiak nagy hangsúlyt fektettek a testi tisztaságra)
11 therma, ezek pazar kényelemmel, luxussal voltak megépítve, számos medencével, tornacsarnokkal, sétányokkal, szórakozási lehetőségekkel
35 diadalkapu
1800 palota, ezek falait freskók díszítették, padlózatuk márványból készült, kertjeiket szobrok ékesítették
45 ezer bérház, ezek 4-5 emeletesek voltak (rossz minőségű épületek, gyakran össze is dőltek)
csak pékműhelyből 200
És hogyan is nézett ki a város fénykorában? Megnézhetitek itt!
“Henrik vagyok, a nyolcadik”
2009 december 5. | Szerző: panyopanni
VIII. Henrik 12 éves volt, amikor feleségül vette, mintegy “megörökölte” elhunyt bátyja feleségét, az akkor 17 éves Aragóniai Katalint. Így nem kellett visszaadni Spanyolországnak Katalin hozományát és a szövetség is megmaradt a két ország között. Praktikus indokok a házassághoz.
A fiatal párnak 6 gyermeke született, de csak a később Blody Mary néven ismertté vált lány maradt életben. Henrik egy idő után elunta Katalint, válni készült tőle. Megszállottja lett a témának, a “családi ok” (nem született fia, nem lesz dinasztia…) egyre nyomósabbá vált. Az utód-jelölt is megvolt: Katalin udvarhölgye, a fekete szemű Boleyn Anna személyében.
A válás évekig húzódott: az öregecske Katalin nem akart zárdába vonulni, Henrik úgy érezhette, hátráltatják.
Mindenféle érv szóba került, Henrik mindent bevetett, amit csak lehetett. Legfőbb érve a válás mellett a következő volt: Mózes harmadik könyvére hivatkozva az, aki testvére asszonyát veszi feleségül, vérfertőzést követ el. A probléma abban állt, hogy Aragóniai Katalin ártatlanságát maga Henrik vette el, jóval bátyja halála után, és ezzel azon nyomban el is dicsekedett.
Amikor évtizedekkel később válni akart, vérfertőzésre hivatkozott, hivatkozása pedig jócskán sántított. Ha testvére nem érintette Katalint, nincs vérfertőző házasság, ha pedig ez nincs, nem mondják ki a válást. A pápa sem segítette Henriket, nem egyezett bele a papírok aláírásába, Henrik tehát döntött. Kilépett a katolikus egyház kereteiből, létrehozva ezzel az anglikán egyházat, amelynek feje azóta is az éppen uralkodó angol király/nő.
Katalint száműzték, (Blody) Maryt törvénytelennek nyilvánították.
(Antonia Fraser írt VIII. Henrik hat feleségéről, de Robin Maxwellnek is van ide vonatkozó, olvasmányos regénye, nézzetek bele)
1937. december 3.
2009 december 3. | Szerző: panyopanni
Az utolsó levél.
Kedves Flóra!
Bocsásson meg nekem. Hiszek a csodában. Számomra csak egy csoda lehetséges és azt meg is teszem. Tudom, hogy szeretett, tudta, hogy szeretem. A többi nem rajtunk múlott. “Aztán mit sírsz, ha sorsunk írva van már!” – ezt Kosztolányi írta.
Csókolom a kezét és sok barátsággal, szeretettel üdvözlöm. Köszönjük az almákat, én is ettem belőlük, jóllehet a gyerekeknek küldte s én bizony nem is kértem tőlük, csak elvettem egyet.
Attila
U.i. Kérem, vasárnap ne jöjjön.
“A vonat árukezelés miatt Balatonszárszón megállt. A kezelés a megállástól, 19 óra 32′-től – 19 óra 35′-ig tartott. A vonat ekkor elindult. A vonat kezelés közben az útátjárót elzárta, a sorompó leeresztett állapotban volt. A sorompó közút felőli oldalán álltak Nagy József, Nagy Béla és Huszár Béla 14 év körüli gyermekek, akik Balatonszárszón a Posta utcában laknak. Ők látták, hogy a vonat indulásának pillanatában egy férfi, aki éppen akkor érkezett oda, átbújt a sorompórúd alatt és az egyik kocsi kereke alá feküdt.” (jegyzőkönyvi részlet)
(Olvassátok el Asperján György regényét, címe Fogadj szívedbe; magával ragadó életregény, nem túl vidám, hiszen a téma kötött. Én naív gyermek módjára mégis azt vártam, hogy a végén nem hal meg a főhős.)
Nem – kell – félnetek – jó – lesz
2009 december 2. | Szerző: panyopanni
Ismerjük a sokat idézett mondatot: “A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz”, és ismerjük a vesszők értelemformáló (módosító) szerepét is. Gertrúd magyar királyné merényletekor ment ez a levél a merénylőkhöz, kétféle értelmezést adva ezzel a végrehajtó kezébe. Olvastuk a Bánk bánt, tudjuk, hogy Gertrudis meghalt akkor és ott.
Később mások is átvették az ötletet, már a középkorban népszerűségnek örvendett ez a “módszer”. Mondják, hogy II. Edward angol király halála kapcsán is felmerült ez a bizonyos mondat. Eduardum occidere nolite timere bonum est. Ugyan ki kötne bele egy ilyen ártalmatlan mondatba? A lényeg, hogy Edward halála kapcsán ne merülhessen fel a merénylet gondolata sem. Nem jöhet szóba tőr, nem jöhet szóba méreg, jól látható sérülésekkel járó erőszakos halál sem. Maurice Druon szavaival élve: “ott bűnhődik majd, ahol vétkezett.”
Edward néhány órával később meghalt, akit pedig érdekelnek a részletek, olvasson bele Az elátkozott királyok Bonum est és Az izzó vas c. fejezetébe (mindez az 5. könyvben van: ennek Franciaország nőstényfarkasa a címe). De ne csak emiatt a brutális esemény miatt olvassátok a regényt, hanem azért, mert remekül idézi a Múltat, szerelmet, cselszövést, középkort.
Állítólag Kepler…
2009 november 24. | Szerző: panyopanni
Állítólag Johannes Keplerrel esett meg az alábbi történet. Amolyan történészeti csemege, bulvársztori.
A nagy német csillagász, matematikus Kepler 1601-ben lett Rudolf császár udvari csillagásza. Szabadidejében a hópelyhek szimmetriáját vizsgálgatta, szupernovát írt le, olykor-olykor horoszkópkészítéssel is foglalkozott. Erősen rövidlátó volt, így optikai berendezéseket is készített, nevéhez köthető a Kepler-távcső. Leginkább mégis a bolygók érdekelték.
Történt egyszer, egy udvari összejövetelen, hogy ártó szándékú befolyásos nemesek a császár ellen terveztek galádságokat. Meg akarták mérgezni Rudolfot, a mérget pedig egy kupa borba tették. A kupa (mérgezett) bor egy hatalmas körtálcán foglalt helyet, számos más borral teli kupa társaságában. Aki a mérget beletette, figyelte is, hogy melyik a mérgezett pohár, tudta, hogy nagy a tét és még nagyobb a kockázat: azt a bizonyos kupát mindenképpen Rudolfnak kell kapnia.
Egy idő után Kepler is megjelent a társaságban, szóba került hát a csillagászat: záporoztak felé a kérdések, hogyan mozognak a bolygók, a Nap és a Föld egymáshoz viszonyított helyzete milyen is… Kepler magyarázattal szolgált a kérdésekre: odaugrott a boroskupákkal teli tálcához, és tapasztalt bűvész módjára elkezdte a kupákat ide-oda tologatni, szemléltetve ezzel a bolygók és a Nap mozgását. XVII. századi itt-a-piros-hol-a-piros.
Aztán ittak egy jót a császár egészségére.
A pénznek nincs szaga
2009 november 20. | Szerző: panyopanni
Élt egyszer, nagyon régen Rómában egy császár, Vespasianusnak hívták. Mondják róla, hogy gyengéje volt a pénz. Gyűjtögette, és nem mindig érdekelte, milyen bevételi forrásból is származik. Szerette, ha a Birodalom, amit igazgat, bővelkedik anyagi javakban, újabb és újabb adókat vetett hát ki.
Az ókori rómaiak jóval előtte jártak a középkor emberének: ügyeltek a higiénés tisztaságra, ismerték a vízöblítéses vécét, az utcákra pedig “mozgó” illemhelyeket telepítettek. Vespasianus korszakalkotó ötlettel állt elő: az utcai vécék bevételét adóztatta meg, mindenki megrökönyödésére. Fia, Titus (később szintén császár) az orra alá is dörgölte, miféle bevétel ez! Vespasianus erre Titus elé tartott egy pénzdarabot, amolyan “tessék, fiam, szagold meg!”-mozdulattal, majd hozzátette, hogy ez a pénz is a római nyilvános illemhelyek megadóztatásából származik, mégsincs szaga.
Hát, innen a mondás: Pecunia non olet.
Amikor még nem volt ultrahang…
2010 szeptember 15. | Szerző: panyopanni
Hasonlatosan a mai időkhöz, a XVI-XVII. századi magyar családokban nagy esemény volt a gyermekvárás; főként a főúri házaknál, ahol a birtokpolitika miatt alig várták a kis “trónörökös(ök)” világra jöttét.
A terhesség tényével együtt azon nyomban megindultak a találgatások: vajon kisfiú érkezik, vagy netán kislányka? Mindezt nagyon egyszerűen meg lehetett állapítani: az állapotos nő fejére titokban ópiumot helyeztek, majd várták, hogy kihez szól először. Ha nőt szólított meg, kislányt várt, ellenben ha férfit, akkor fiúgyermekre volt kilátás. Akadt még más biztos módszer is: ástak két gödröt a kertben, az egyikbe árpát, a másikba búzát szórtak, majd ezeket megöntözték a terhes nő vizeletével. Ha a búza csírázott ki először, kisfiút remélhettek, ha az árpa, akkor (kizárásos alapon, ugye) kicsi lánykát.
Csak azt sajnálom, hogy két terhességet is végigvittem úgy, hogy ezeket a népi praktikákat nem próbáltam ki… 🙂 Valószínűleg nálunk mindkétszer az árpa csírázott volna ki elsőként!
Hiába, mindezeket néhány hete olvastam Lengyel Tünde és Várkonyi Gábor könyvében (Báthory Erzsébetről írtak, ajánlom mindenkinek, aki érdekeseket akar olvasgatni).
Oldal ajánlása emailben
X