Amikor még nem volt ultrahang…

2010 szeptember 15. | Szerző: panyopanni |

Hasonlatosan a mai időkhöz, a XVI-XVII. századi magyar családokban nagy esemény volt a gyermekvárás; főként a főúri házaknál, ahol a birtokpolitika miatt alig várták a kis “trónörökös(ök)” világra jöttét.

A terhesség tényével együtt azon nyomban megindultak a találgatások: vajon kisfiú érkezik, vagy netán kislányka? Mindezt nagyon egyszerűen meg lehetett állapítani: az állapotos nő fejére titokban ópiumot helyeztek, majd várták, hogy kihez szól először. Ha nőt szólított meg, kislányt várt, ellenben ha férfit, akkor fiúgyermekre volt kilátás. Akadt még más biztos módszer is: ástak két gödröt a kertben, az egyikbe árpát, a másikba búzát szórtak, majd ezeket megöntözték a terhes nő vizeletével. Ha a búza csírázott ki először, kisfiút remélhettek, ha az árpa, akkor (kizárásos alapon, ugye) kicsi lánykát.

Csak azt sajnálom, hogy két terhességet is végigvittem úgy, hogy ezeket a népi praktikákat nem próbáltam  ki… 🙂 Valószínűleg nálunk mindkétszer az árpa csírázott volna ki elsőként!

Hiába, mindezeket néhány hete olvastam Lengyel Tünde és Várkonyi Gábor könyvében (Báthory Erzsébetről írtak, ajánlom mindenkinek, aki érdekeseket akar olvasgatni).