“Henrik vagyok, a nyolcadik”

2009 december 5. | Szerző: panyopanni |

VIII. Henrik 12 éves volt, amikor feleségül vette, mintegy “megörökölte” elhunyt bátyja feleségét, az akkor 17 éves Aragóniai Katalint. Így nem kellett visszaadni Spanyolországnak Katalin hozományát és a szövetség is megmaradt a két ország között. Praktikus indokok a házassághoz.

A fiatal párnak 6 gyermeke született, de csak a később Blody Mary néven ismertté vált lány maradt életben. Henrik egy idő után elunta Katalint, válni készült tőle. Megszállottja lett a témának, a “családi ok” (nem született fia, nem lesz dinasztia…) egyre nyomósabbá vált. Az utód-jelölt is megvolt: Katalin udvarhölgye, a fekete szemű Boleyn Anna személyében.

A válás évekig húzódott: az öregecske Katalin nem akart zárdába vonulni, Henrik úgy érezhette, hátráltatják.

Mindenféle érv szóba került, Henrik mindent bevetett, amit csak lehetett. Legfőbb érve a válás mellett a következő volt: Mózes harmadik könyvére hivatkozva az, aki testvére asszonyát veszi feleségül, vérfertőzést követ el. A probléma abban állt, hogy Aragóniai Katalin ártatlanságát maga Henrik vette el, jóval bátyja halála után, és ezzel azon nyomban el is dicsekedett.

Amikor évtizedekkel később válni akart, vérfertőzésre hivatkozott, hivatkozása pedig jócskán sántított. Ha testvére nem érintette Katalint, nincs vérfertőző házasság, ha pedig ez nincs, nem mondják ki a válást. A pápa sem segítette Henriket, nem egyezett bele a papírok aláírásába, Henrik tehát döntött. Kilépett a katolikus egyház kereteiből, létrehozva ezzel az anglikán egyházat, amelynek feje azóta is az éppen uralkodó angol király/nő.

Katalint száműzték, (Blody) Maryt törvénytelennek nyilvánították.

(Antonia Fraser írt VIII. Henrik hat feleségéről, de Robin Maxwellnek is van ide vonatkozó, olvasmányos regénye, nézzetek bele)